***

A második állomása a 7:7:7 kapunak

2014.07.16.

Egység a Teremtővel

Amikor Önmagaddal megbékéltünk és egységbe rendeződtünk, megérkezik az igény egy magasabb rend iránt, képesek vagyunk megnyílni még inkább felfelé, ha úgy tetszik befelé, ahol megtaláljuk a megnevezhetetlent ahonnan származunk , ami által elkezdtük létezésünket. Sokan haragszanak a Teremtőre miért így, miért úgy van az életemben…? Hogy engedhette…? Miért…?

Aztán rájövünk, hogy hol is rejtezik a felelősségünk…, csak nem a saját kezünkben, szívünkben? S a Teremtő végig ott volt van és lesz Velünk és fogja a kezünket még akkor is mikor a miérteket kimorgolódtuk magunkból. És mindig ott van, és mindig szeret dönnyögősen is, maszatosan is, megtörten is, és tiszteletben tartva minden fejlődésünket mély őszinte szeretettel megvárja, míg újra felemeljük a tekintetünket Őrá, hogy megláthassuk mindezek csupán bennünk zajlottak, leckéink útját járva kivilágosodtak, kifényesedtek.

Megmutatja ilyenkor, amikor a legárvábbnak éreztük magunkat, olyankor vagyunk  a legeslegjobban szeretve. Sosem hagy magunkra. Még egy pillanatra sem, hiszen Bennünk létezik, s Mi Őbenne.

Szeretettel és áldással: Gyöngyös

***