***

Drága Gyermekei e Földnek!

Mária most szólok Hozzátok.

Köszönöm, hogy újra szólhatok, ezen a csatornán is Hozzátok, Kik a Csodák Teremtői vagytok itt a Földön!

 

Egy áldott nép, áldott Emberekkel, Kik a maguk módján teszik a dolgukat. Emelik Magukat, emelik a Környezetüket, emelik a Földet.

Megbecsülted már, megbecsülöd Magad azért a Fénymunkáért, amit végzel? Elismerted, elismered Magad mindezért?

Vagy még mindig, á ez csak egy egyszerű dolog semmiség... s nem engeded meg, hogy a nagyszerűséged elismerődjön önmagad által, s kivetülve a külső világba mások által.

 

Mikor emeled már fel a fejed végre, s emeled a tekinteted az Égre, s Magad köré, hogy észrevedd a Segítséget a támogatást, s mindazt a Szépséget, mi általad árad a Földre?!

Tedd! Ismerd el végre, s engedd, hogy elismerődjön mindaz amit teszel!

Igen meggyötörtek, s igen meggyötörték e népet, DE ITT AZ IDŐ a fejeteket felemelnetek. S a MEGBECSÜLÉST beengednetek.

Itt az idő arra, hogy Elhiggyétek értékeiteket, bármit is mond e világ!

Engedd, hogy a Benned lévő Szeretet végre kiragyogjon, engedd, hogy Szíved melege másokat is átmelegítsen. Engedd hogy látszódj, hogy lásd, már várják, vágyják az igazat, az értékest!

Drága Magyar Fénymunkások, Szívetek ragyog, hát engedjétek falaitokon mindezt tovább!

S engedjétek, hogy falaitok leomoljanak. A belső szabadságnak semmi sem szab határt.

Térjetek haza, s arra a helyre, mely Szívetek otthona. nem elmenni kell! Nem. Itt a Földön, Bennetek születik meg a Fény egy magasabb aspektusa, mely Benneteket felemel, s általatok Másokat is.

Áldott e Nép, s áldott szent Szíve! Higgy Benne! Higgy magadban!

S tedd ami helyes, menj az utadon. Térj Haza, itt a földön, hol van Szívednek otthona!

A Végtelen Szeretet Erejével, Mária

***