***
A második állomása a 7:7:7 kapunak
2014.07.16.
Egység a Teremtővel
Amikor Önmagaddal megbékéltünk és egységbe
rendeződtünk, megérkezik az igény egy magasabb rend iránt, képesek vagyunk
megnyílni még inkább felfelé, ha úgy tetszik befelé, ahol megtaláljuk a
megnevezhetetlent ahonnan származunk , ami által elkezdtük létezésünket. Sokan
haragszanak a Teremtőre miért így, miért úgy van az életemben…? Hogy
engedhette…? Miért…?
Aztán rájövünk, hogy hol is rejtezik a
felelősségünk…, csak nem a saját kezünkben, szívünkben? S a Teremtő végig ott
volt van és lesz Velünk és fogja a kezünket még akkor is mikor a miérteket
kimorgolódtuk magunkból. És mindig ott van, és mindig szeret dönnyögősen is,
maszatosan is, megtörten is, és tiszteletben tartva minden fejlődésünket mély
őszinte szeretettel megvárja, míg újra felemeljük a tekintetünket Őrá, hogy
megláthassuk mindezek csupán bennünk zajlottak, leckéink útját járva
kivilágosodtak, kifényesedtek.
Megmutatja ilyenkor, amikor a legárvábbnak
éreztük magunkat, olyankor vagyunk a
legeslegjobban szeretve. Sosem hagy magunkra. Még egy pillanatra sem, hiszen
Bennünk létezik, s Mi Őbenne.
Szeretettel és áldással: Gyöngyös
Szeretettel és áldással: Gyöngyös
***